Ha olyan tárgyra akarunk feljutni, ami kisebb úgy fél méternél, a legkönnyebb, ha nemes egyszerûséggel simán feltekerünk rá. A legtöbb alacsony akadály nem is kíván semmilyen ugrást.

Két dolgot kell csak belevenni az akcióba, ezek pedig: egy beletekerés, hogy az elsõ kereket a kívánt magasságba juttassuk (már volt), és egy súlyáthelyezés.

Részletesen a következõket kell tenni. Elsõként guruljunk lassan az akadály felé, a "rosszabbik" lábunkkal elöl (a fél fordulat után a jobbik megy elõre). Mikor elég közel jutottunk a peremhez (a magasság függvénye), gyorsan végezzük el a beletekerést, hajoljunk hátra, és húzzuk fel az elsõ kereket elég magasra ahhoz, hogy feljusson az akadály tetejére. Ez volt a könnyebbik rész. A következõ mozdulat már nem annyira egyértelmû, és a magasság növekedésével egyre kritikusabbá válik. Gyorsan át kell helyezni a súlyt elõre, ami tehermentesíti a hátsó kereket. Ugyanekkor fel kell húzni a lábakat, és a bunnyhopphoz hasonlóan ki kell nyújtani a karokat, a csuklót pedig el kell forgatni, hogy ezzel is segítsük a hátsó felemelkedését. Nem szabad túl sokat várni, mert hamar odaverhetjük a rockringet a peremhez. Néhányan úgy szeretik végrehajtani a feltekerést, hogy mikor már az elsõ fent van, egy pillanatra berántják az elsõ féket, így segítve a hátsó kerék felemelését.

Ahogy az akadályok egyre magasabbak lesznek, egyre erõteljesebb mozdulatokat kell végeznünk, így nem árt a gyakorlás. Gurul, teker, emel, áthelyez.

Ha egyszer ráérzünk a mutatvány lényegére, simán feltekerünk még kormány magasságú dolgokra is.